A szülésről...

            Jelen tájékoztatót a szülés megindulásáról és az a körüli teendőkről állítottam össze az elmúlt években a terhesgondozás során leggyakrabban felmerült kérdések alapján, a teljesség igénye nélkül.

1.  Mikor kell elindulni a kórházba?

            A szülés általában két szokásos módon indulhat.

     1.1. A magzatburok megrepedése a magzatvíz folyásával vagy szivárgásával jár. Ha a burok repedése a méhszájnál történik, a magzatvízfolyás egyértelműbb. Amennyiben nem közvetlenül a méhszájnál reped meg a burok – ezt „magas burokrepedésnek” is nevezik -, előfordulhat, hogy nem könnyű eldönteni, vajon csak bővebb folyásról van szó, vagy ténylegesen a magzatvíz szivárog. Kérdéses esetekben is érdemes jelentkezni a szülőszobán, ahol az ügyeletes orvos megvizsgálja, bizonytalan esetben szülőszobán megfigyeli a kismamát. A magzatburok megrepedése után már kórházi felvétel javasolt – fájásoktól meglététől függetlenül -, mivel ilyenkor a magzatot a nem steril hüvelytől elválasztó utolsó immunológiai „védőkapu” is megszűnik, fennáll a méhen belüli fertőzés veszélye, ezért a terhesség befejezése javasolt. Ez utóbbi a gyakorlatban azt jelenti, hogy – legalábbis a Honvédkórház (MH EK) szokásai szerint – pár órát várakozunk a fájások spontán elindulására, és ezek elmaradása, vagy elégtelen intenzitása esetén „segítünk rá” a szervezet oxytocin termelésére (a méhösszehúzódásokért felelős hormon) kívülről beadott oxytocinnal, infúzió formájában. Az oxytocin tehát nem valami különleges gyógyszer, hanem a szülés során normálisan a szervezetben képződő hormon (szülésen kívül ez a hormon vesz részt az orgasmusban is, ezért „boldogsághormonnak” is nevezik), amit elégtelen termelés esetén egészítünk ki – szükség esetén – kívülről.

 

    1.2.  A méhösszehúzódások megindulása (psychés szempontból helytelen „fájásoknak” hívni őket, még ha valóban fájnak is…) még nehezebb helyzet elé állítja a kismamát. Nyílván a legszebb szülőszoba sem nyújtja azt az otthonosságot, mint az "otthon melege". Azaz minél kevesebb időt kell a szülőszobán tölteni, annál jobb… Tehát nem érdemes az első rendszertelen méhösszehúzódásokkal elindulni a kórházba, jobb megvárni a rendszereződő (szabályos időközönként jelentkező) fájásokat. Néha még ezek sem garantálnak semmit, hiszen jósló jellegű (intenzitású) fájások is jelentkezhetnek rendszeresen. Ilyenkor az ügyeletes orvos néha (a fentiek szerinti minél rövidebb szülőszobai tartózkodás érdekében) még haza is küldheti a kismamát! Kérdéses esetekben szülőszobai felvétel történik, ahol pár órás megfigyelés alatt eldől, hogy a „fájások” hatására elindul-e a méhszáj tágulása, azaz valóban effektívek a méhösszehúzódások. 

            A kórházba való elindulással kapcsolatban néhány egyéb megjegyzés. Gyakran előfordul, hogy a kismama fokozott hüvelyi váladékozása egyértelműen nem fertőzésre vagy magzatvízszivárgásra vezethető vissza, hanem az úgynevezett „nyákcsap, nyákdugó” távozik. Ez történhet ugyan a szülés megindulása előtt közvetlenül, de napokkal, sőt néha hetekkel az előtt is. Ennek oka a nyakcsatorna megindult tágulása illetve megrövidülése, aminek következtében kiszabadul a nyákcsap, de ez a tágulás még leállhat, vagy lassú ütemű maradhat. Ilyenkor azonban a magzatot a külvilágtól még védi a magzatburok. Mindezek értelmében a nyákcsap távozása önmagában még nem indokolja a kórházi felvételt, a rendszeres fájások megindulásáig, vagy a magzatburok megrepedéséig nyugodtan otthon maradhatunk.

            A tágulás következtében távozott nyákcsappal együtt, vagy attól függetlenül is jelentkezhet kevés véres váladékozás, „tágulásos vérzés”. Ettől szintén nem kell megijedni. Ugyancsak kevés vérzést észlelhetünk az utolsó hetekben, az esetleg már nyitott méhszájnál, a vizitek során történő hüvelyi vizsgálat, vagy házasélet után, de ez 12-24 óra alatt megszűnik. Ezen vizsgálatok alapján tudjuk meg közösen (a kismama és orvosa egyaránt), hogy mi az aktuális méhszájstatus, hiszen gyakran észrevétlenül nyílik ki a méhszáj, ami persze nem rossz hír, mivel így a későbbi vajúdásból spórolunk hosszú órákat… De a különböző mértékben nyitott méhszáj esetén már lehet, hogy ritkább fájásoknál is javasoljuk a szülőszobai jelentkezést. Ez nyílván csak úgy lehetséges, ha az utolsó hetekben megvizsgáljuk a méhszáj állapotát.

            Erősebb vérzés esetén fájásoktól függetlenül is jelentkezni kell az ügyeleten, mert annak hátterében kóros állapot - például lepényleválás – is állhat, amit ki kell zárnunk. 

 

  1. Mit vigyünk magunkkal?

Részletes listát találnak a web-oldal a „hasznos tudnivalók – szülőszobai és kórházi csomag” menüpontjában.

 

  1. Kit vigyünk magunkkal a kórházba ?

            Ha egy mód van rá, és persze Ő is szeretné, akkor a gyermekünk apját… Ha az apuka nagyon fél a szülés körüli „véres eseményektől”, akkor megnyugtathatjuk, hogy lehetőség van a szülőszoba várójába kiülni a „keményebb” részeknél. De a tapasztalat szerint a legfélénkebb apukák is jól bírják a „kiképzést”, amikor már benne vannak… Ha végképp nem szeretnék, akkor persze nem szabad erőltetni, számára se legyen rossz élmény gyermeke születése. A kísérő lehet testvér, barátnő, stb. Egy szülőnővel egy kísérő lehet, ezért nem érdemes mindenkit odarendelni, hogy a szülőszoba előtti folyosón üldögéljenek esetleg órákat. A tapasztalat szerint az is zavarja a kismamákat egy idő után, ha negyedóránként megkérdezi valaki mobilon, hogy „meg van-e már?”. Ezért (csupán javaslat) érdemes csak az „eredményről” beszámolni a - természetesen - aggódó hozzátartozóknak, a szülőszobára indulásról nem…

 

  1. Hol jutunk be a kórházba?

            Nappali időszakban (este 18 óráig) a Rippl-Rónai utca 37. szám alatti bejárat felől a legegyszerűbben megközelíthető a szülőszoba. Ebben az esetben a bejárattól balra esik a lift, melyből a 3. emeleten kiszállva szintén balra fordulva találják a Szülőszobák feliratot, ahol a falra szerelt csengővel lehet kérni bebocsátást. Éjjel a Dózsa György út felől behajtva a kórház parkolója felöli bejáraton át jöhetünk (vajúdóval általában engedi a biztonsági szolgálat a behajtást, de a kipakolás után ki kell parkolni az utcára). Ekkor az aulán a betegregisztráció felé áthaladva, hosszú folyósón át a sürgősségi felvételi részleg felé jutunk el a megfelelő liftekhez, ahonnan a cél az említett 3. emelet. Ezen leírás alapján talán hasznos következtetés lehet, hogy még a terhesség során fedezzük fel magunknak a szülőszobára vezető utakat, hogy ne vajúdás közben kelljen keresgélnünk az éjszakai folyosókon...

  1. A szülés…

            A szülésről két okból nem lehet ebben a terjedelemben írni. Egyrészt nem érdemes, hiszen erről a témáról több ezer cikk, kiadvány, könyv született már, hol hozzáértők, hol önjelölt szakértők tollából… Másrészt a régi bölcsesség szerint nincs két egyforma, minden szempontból azonos lefolyású szülés. Ezért aztán nem is lehet leírni, hogy milyen „a szülés”, mint ahogy nem lehet megtervezni sem, hanem annak folyamán a vajúdó, az orvos és a szülésznő közösen megbeszélve az adott helyzetet, közösen mérlegelve a lehetőségeket, közös döntések mentén haladhatunk a végcél felé.